Nagy Adrienn art coach: „A mentális egészség előbb tudja keresztbe húzni a számításokat, mint egy kevésbé sikerült album”
Több mint húsz éve dolgozik a zeneiparban, és szinte minden oldaláról ismeri ezt a közeget: volt koncertszervező, kiadói munkatárs és menedzser, jelenleg pedig a Művészetek Völgye és a Kerekdomb Fesztivál programigazgatója. Már korábban is ellátta jótanácsokkal és lelki mankókkal a körülötte lévőket, a Covid alatti kényszerpihenő alatt, illetve azután pedig hivatalosan is az art coaching felé fordult. Milyen mentális kihívásokkal jár ma előadónak és zeneipari szakembernek lenni, és miért fontos, hogy foglalkozzunk ezzel a témával? Nagy Adrienn art coach-csal beszélgettünk.
Kezdésként mesélj arról, hogy hogyan indult a pályád és milyen meghatározó tapasztalatokat szereztél az elmúlt évek során a zeneiparban?
Sopronban nőttem fel, és már tinédzser koromban vonzott a zene, a koncertek világa. Sokat voltam a helyi klubokban, de leginkább Pécsen, az egyetemi éveim alatt vált az életem szerves részévé a zene.
A bölcsészkarra jártam, és lelkesen látogattam az ikonikus Szenes Klubot. Onnan indult, majd vált ismertté többek között a 30Y és a Kispál és a Borz zenekar is. Akkoriban én önkéntesként tevékenykedtem ott: részt vettem a bulik előkészítésében, fogadtam zenekarokat stb. Annyira szerettem ezt a közeget és annyira otthonosan mozogtam benne, hogy szinte organikusan kerültem egyre közelebb a koncertszervezés világához. Később HÖK-ös lettem, így már egyetemi rendezvényeket is szerveztem a társaimmal, közben pedig megismertem a zenekarokat, a menedzsereket és a szakma működését. Az egyetem alatt a Sziget Kft. rendezvényein is dolgoztam nyolc-tíz nyáron keresztül, zenekari hostként ott voltam többek közt a Szigeten, a Félszigeten, a VOLT Fesztiválon és a Balaton Soundon is.
Az iskola után Dániában éltem, így csak 2009-ben költöztem Budapestre. Nagy szerencsémre rögtön az A38 Hajóra kerültem koncertszervezőként. Ezt követően a Gödörből Akvárium Klub lett, ott programigazgatóként dolgoztam három és fél évig, rövid ideig a Universal Kiadónál is megfordultam, majd 2017-től a QUIMBY menedzsere voltam egészen a Covidig. Az elmúlt öt évben pedig a Művészetek Völgye és a Kerekdomb Fesztivál programigazgatója vagyok, de az INOTA projektvezetőjeként is tevékenykedtem 2023-ban és 2024-ben.
Tehát húsz éve mozgolódom a magyar zeneiparban, és ez a sokoldalú tapasztalat nagyon fontos alapja annak, amit ma csinálok.
Eseménydús éveken vagy túl. Hogyan jött a coaching?
A Covid alatt volt időm és energiám arra, hogy megálljak és elgondolkodjak. Közben egyre több olyan impulzus ért, ami ráirányította a figyelmemet arra, hogy a mentális egészséggel itthon még mindig nem foglalkozunk eleget, különösen a zeneiparban. Külföldön már-már természetes, hogy egy turnézó zenész mellett pszichológus vagy coach is dolgozik. Azt éreztem, hogy szeretnék ezen a területen segíteni a zeneipari szereplőknek. Nemcsak a művészeknek, hanem a háttérben dolgozóknak is, hiszen nekik is nagyon speciális problémáik vannak.
Elvégeztem egy life coach képzést, amit egy business coach képzés követett. Közben folyamatosan dolgoztam, rengeteget olvastam, podcastokat hallgattam, és lassan kialakult bennem az, hogy hogyan tudom mindezt a saját szakmai tapasztalataimmal összekapcsolni.
Valójában már korábban is sokan megkerestek különböző élethelyzetekben lévő emberek, például főnökkel való konfliktussal, fizetésemeléssel, felmondás előtti vagy más karrierrel összefüggő elakadásokkal kapcsolatban. Ösztönösen úgy érezték, hogy nyitott vagyok ezekre a beszélgetésekre. Aztán 2025-ben elkészült a honlapon, és tavaly június óta fogadok art coach-ként klienseket.
A színpadon látható teljesítmény mögött sokszor láthatatlan mentális teher húzódik.
-
Fotó: @sinco
Mit jelent pontosan a coaching, miben különbözik a pszichológussal folytatott terápiától?
A coaching egy fejlesztő folyamat, amelynek célja, hogy segítsen valakinek elérni a saját céljait, megoldani problémáit és kibontakoztatni a képességeit. Egy aktuális problémával foglalkozik és egy közeljövőbeli kitűzött cél irányába halad. Általában öt-tíz alkalom szükséges hozzá. A pszichológussal végzett terápia ezzel szemben más módszerekkel dolgozik, hosszabb időn át zajlik, és a jelenlegi kérdésekre sokszor a múltból visszavezetve keresi a válaszokat.
A coachingban egy konkrét elakadást hoz a kliens, és erre építjük a sessionöket. Hetente vagy kéthetente találkozunk, és különböző coaching módszerekkel haladunk a cél felé. Mindig vannak feladatok is, például naplóvezetés, ábrakészítés stb. Fontos, hogy a két alkalom között is foglalkozzunk az adott problémával.
Ez a segítő tevékenység nem megy olyan mélyre, mint a terápia, nem kutatja a múltat és nem próbája feltárni a személyiség rétegeit. A coaching egy célorientált segítő szakma.
Mit ad hozzá mindehhez az, hogy belülről ismered a zeneipar működését?
Nagyon sokat. Ismerem a magyar zeneipar sajátosságait, a realitásait, így, ha egy zenész vagy menedzser megkeres egy problémával, nem kell az első alkalmakat azzal tölteni, hogy elmagyarázza nekem, hogyan működik ez a közeg.
Rengeteg művésszel dolgoztam együtt az elmúlt években, ezért általában hamar látom, hol lehet a valódi elakadás. Ugyanakkor a saját határaimat is ismernem kell. Volt olyan kliensem, akit pszichológushoz irányítottam, mert kiderült, hogy az ő problémája már egy hosszabb terápiás folyamatot igényel.
A frontembereken túl zenekari tagok, valamint háttérszereplők és olyanok is jönnek hozzám, akik szeretnének bekerülni az iparágba. Van, aki énekes szeretne lenni, de sosem merte elkezdeni, illetve csoportos coachingot is tartok zenekaroknak.
Milyen problémákkal keresnek meg leggyakrabban a zenészek? Van olyan kihívás, ami generációtól vagy ismertségtől függetlenül visszatérően megjelenik?
Minden ember más, de vannak témacsoportok. Az egyik ilyen a szétaprózottság. Ma nagyon nehéz megélni a zeneiparból, főleg kezdőként és a magyar piacon. Az ember rengeteg munkát vállal, sok projektben van benne, sok mindent csinál, és közben könnyen elveszíti a saját céljait.
Egy idő után már csak sodródik: merre is indultam, mi volt az eredeti célom, tényleg arra akarok-e menni?
Ehhez kapcsolódik az önbizalom kérdése és az identitás is. Ki vagyok én, és meddig vagyok az a személy, aki a színpadon szerepel? Egy frontember például mikor rocksztár, és mikor szülő vagy házastárs? Ezek a szerepek folyamatosan változnak, ráadásul új szerepek is bekerülhetnek az ember életébe.
Olyan is előfordul, hogy egy zenekar a feloszlás előtti pillanatban keres meg, és közösen megnézzük, van-e értelme a folytatásnak.
Ahány ember, annyiféle történet.
A karrier építése mellett azt is érdemes megtanulni, hogyan maradjunk közben önmagunk.
-
Fotó: @sinco
Hogyan hatnak ezek az elakadások az alkotói folyamatra, a kreativitásra?
Ha valaki alkot, közben pedig a sokféle szerepkör miatt állandóan kimerült és folyamatosan jelen van a nyilvánosságban, az általában nem segíti elő a kreativitást.
A művészek gyakran szorongóbbak, többet kételkednek magukban, több kérdést tesznek fel a világ működéséről – ezt nem feltétlenül nevezném akadásnak. Az viszont fontos, hogy ne essenek szét a szerepeik között navigálva, és hogy képesek legyenek ezeket egy egészséges személyiségben integrálni.
Általában a zenészek, előadók mentális egészségéről beszélünk, de mögöttük ott van egy egész szakmai stáb. A menedzserek, szervezők, producerek, technikusok mennyire érintettek?
Minimum annyi zeneipari szereplő keres meg, mint ahány színpadon álló ember. Szervezők, döntéshozók, menedzserek – olyanok, akik egész nap telefonálnak, e-maileznek és rengeteg felelősséget visznek.
Én magam is voltam menedzser, ezért tudom, hogy sokszor még nehezebb háttérembernek lenni, mert nem magadért küzdesz, hanem valaki másért. Közben kialakulhat egy furcsa alá-fölérendeltségi viszony is a művész és a menedzsment között.
Ha valaki olyan munkakörnyezetben dolgozik, amely méltatlan vagy toxikus, érdemes ránézni, hogy hol vannak a problémák, és mit lehet velük kezdeni. A háttérben dolgozók tehát ugyanúgy nagyon releváns kihívásokkal küzdenek.
Feltételezem, akárki is legyen a kliens, ebbe a folyamatba neki is bele kell tenni a munkát.
Abszolút. Ha valaki változni és változtatni szeretne, ahhoz valamit másként kell csinálnia, mint eddig. Ha arra vágyik, hogy kevésbé legyen kimerült vagy szétszórt, de közben mindent ugyanúgy akar csinálni, akkor minden ugyanúgy marad, nem fog történni előrelépés. Általában már az első sessionön kiderül, hogy bele akarja-e tenni a saját részét a munkába, vagy sem.
Meg kell születnie egy valódi elhatározásnak benne, hogy változtatni szeretne. Én hiába tartom meg a világ legjobb ülését, ha két alkalom között ő nem foglalkozik vele. Nincs csodaszer a kezemben. Én segíteni tudok, de az akarás és a változtatás szándéka mindig a kliensnél van.
Erősnek lenni nem azt jelenti, hogy nem kérsz segítséget, ha elakadtál.
-
Fotó: @sinco
Miért van az, hogy Magyarországon még mindig nem kellőképpen hangsúlyos a mentális egészséggel való tudatos foglalkozás? Hogyan lehetne ezen változtatni?
Én küldetésemnek érzem, hogy ezen változtassak a saját eszközeimmel. Ezért vágtam bele a coachingba: szeretném felhívni a figyelmet a mentális egészség fontosságára, és minél több helyre elvinni ezt. Előadásokat, tréningeket is szívesen tartok, hosszabb távon pedig trénerképzésben is gondolkodom.
Nagyon jó lenne, ha minél több kiadó vagy menedzsment a saját portfóliójának részeként ajánlana ilyen szolgáltatást. Ne csak egy jó bookingos vagy PR-os legyen a csapatban, hanem olyan is, akihez akkor is lehet fordulni, ha egy zenész vagy zenekar elakadással küzd.
Ne csak a TikTok nézettség növelésében segítsünk, hanem abban is, hogy a zenészek mentális kapaszkodókat kapjanak.
Erről Nyugat-Európában és Amerikában könyvek és tanulmányok jelennek meg, és több menedzsmentnél a mindennapi működés része a mentális támogatás. Magyarországon ez még nem prioritás, de egyáltalán nem látom esélytelennek, hogy előbb-utóbb elérjünk erre a szintre. Elég csak azt megnézni, hogy hogyan változott a pszichológushoz járás megítélése az elmúlt tíz évben. Az én generációmban még sokszor szégyenkezni kellett miatta. Ma a fiatalok már sokkal természetesebben beszélnek erről. Ha pedig egyre több ismert ember és zenekar vállalja fel, hogy terápiába vagy coachingra jár, az sokat segít a szemléletváltásban.
A közösségi média korában sokan érzik úgy, hogy egyszerre kell alkotónak és tartalomgyártónak lennie. Te mit gondolsz a social platformok hatásáról?
Egy nagyon speciális helyzetet teremtenek. Ma tulajdonképpen két identitást kell ápolni: az egyik az, aki a színpadon van, a másik pedig az, aki a social mediában létezik, tartalmat gyárt és folyamatosan jelen van. Jó esetben azonban nem különböző entitásokként működnek, hanem egy koherens egészet alkotnak.
Húsz évvel ezelőtt egy zenésznek nem kellett azzal foglalkoznia, hogy mennyire hasonlít a színpadi énje és a social media alteregója. Amikor én a QUIMBY-vel dolgoztam, gyakorlatilag abból állt az online jelenlétük, hogy készítettünk néhány videót, amelyekben bemondta a zenekar, hol lesz a következő koncert, és kész. A mai generációnak viszont ugyanolyan fontos, hogy milyen az Instagramja vagy a TikTokja, mint maga a zene. A kérdés, amit érdemes ilyenkor feltenni: ez az identitás összeegyeztethető azzal, aki valójában vagyok? Ha valaki teljesen más, mint amit kifelé mutat, az előbb-utóbb elakadást szülhet.
És persze ott van az a kérdés is, hogy mi az, ami ténylegesen belőlem jön, és mi az, amit csak a trendek miatt csinálok? Ha valaki olyan tartalmat gyárt, amit az algoritmus jutalmaz, de valójában idegen tőle, az hosszú távon belső ellentmondásokat okozhat.
Nem az algoritmus mondja meg, kik vagyunk – de könnyű hagyni, hogy befolyásolja, mit mutatunk meg magunkból.
-
Fotó: Unsplash
Ha útravalót kellene adnod azoknak a zenészeknek, akik most próbálnak érvényesülni, mit mondanál?
Nehéz egyetlen általános tanácsot adni, mert nincs két egyforma előadó vagy zenekar, és nincs két ugyanolyan út sem.
Talán közhely, de azt mondanám, hogy maradjanak önazonosak, és ne a trendekre összpontosítsanak, hanem arra, ami saját magukból jön. Ha zenekarról van szó, figyeljenek egymásra, mert ez óriási megtartó erő tud lenni. Próbáljanak lépésről lépésre, türelmesen, alulról építkezni, és ne legyenek túl magas elvárásaik magukkal szemben.
És nagyon fontos, hogy foglalkozzanak a mentális egészségükkel, mert ez előbb keresztbe tudja húzni a számításaikat, mint egy kevésbé sikerült album vagy egy rosszul kiválasztott kiadó.
Annak pedig őszintén örülök, hogy a fiatal generáció már tudatosan nyúl a terápiás eszközökhöz, foglalkozik a mentális egészségével, és mérsékeltebben nyúl az olyan rossz megküzdési módszerekhez, mint az alkohol vagy a drogok. Ha pedig valaki elakad, szerintem érdemes megállni, ránézni arra, hogy valójában mi történik benne és körülötte, majd segítséget kérni, ha nem látja, merre tovább.
Kiemelt kép: Fiszter Ferenc
Hasonló cikkek
